Egy tanóra, többféle módon a gyerekek bevonására: tanári magyarázat, interaktív játék és beszélgetés ötvözése

A gyerekek nem mind ugyanúgy tanulnak. Van, aki akkor ért meg egy új gondolatot, ha világos magyarázatot hall. Másnak látnia kell. Egyeseknek meg kell érinteniük, mozogniuk kell, kísérletezniük kell, vagy saját maguknak kell kipróbálniuk valamit, mielőtt a dolog világossá válik.

Az iskolák és óvodák számára ez azt jelenti, hogy a bevonódásnak nem kell egyetlen tanítási módszertől függenie. Egy tanóra ugyanazon tevékenységen belül több formát is ötvözhet: tanári magyarázatot, interaktív játékot, gyakorlati kísérletezést és csoportos beszélgetést.

Az interaktív eszközök segíthetnek összekapcsolni ezeket a formákat, és a tanórát olyan folyamattá alakítani, amelyben a gyerekek először információt kapnak, majd dolgoznak vele, végül pedig megbeszélik, mit fedeztek fel.

Kezdje a tanárral

A technológiának nem feltétlenül kell az interaktív tanóra kiindulópontjának lennie.

A tanár kezdhet a megszokott módon: bevezethet egy témát, feltehet egy kérdést, megmutathat egy példát, vagy elmagyarázhat egy új fogalmat. Ez az első szakasz megadja a gyerekeknek azt az előzetes kontextust, amelyre szükségük van, mielőtt gyakorlati tevékenységbe kezdenének.

Például egy földrajzórán a tanár bemutathatja a hegyeket, völgyeket, folyókat és tavakat, és elmagyarázhatja, hogyan befolyásolja a felszín formája a víz mozgását.

Kisebb gyerekeknél a bevezetés egyszerűbb is lehet: Hová megy a víz, amikor esik az eső? Tud-e a víz felfelé folyni? Mi történik, ha hegyet építünk?

A lényeg az, hogy a gyerekekben már legyen egy kérdés, mielőtt elkezdenek az eszközzel interakcióba lépni.

Az elmélettől a cselekvésig

A következő szakasz lehetőséget ad a gyerekeknek arra, hogy ugyanazt az ötletet saját cselekvéseiken keresztül fedezzék fel.

Az iSandBOX segítségével például a gyerekek átalakíthatják a valódi homokot, hogy hegyeket, völgyeket és síkságokat hozzanak létre. Az interaktív vizualizáció a fizikai tájjal együtt változik, így a gyerekek azonnal láthatják, milyen eredményt hozott az, amit létrehoztak.

Így ahelyett, hogy csak azt hallanák, hogy a víz a magasabbról az alacsonyabb területek felé folyik, a gyerekek maguk építhetnek egy tájat, és megfigyelhetik, mi történik. Megváltoztathatják egy lejtő formáját, akadályt hozhatnak létre, vagy új csatornát áshatnak, majd összehasonlíthatják az eredményeket.

A tanóra így a „a tanár elmagyarázta” állapotból a „mi magunk kipróbáltuk” állapotba lép át.

Ez az átmenet fontos, mert az interaktív tevékenység közvetlenül kapcsolódik a tanított témához. Nem egy külön játék, amelyet pusztán azért adnak hozzá, hogy szórakoztassa az osztályt.

Adjon a gyerekeknek különböző szerepeket

Az interaktív tevékenységek olyan gyerekeket is bevonhatnak, akik egy hagyományos magyarázat során kevésbé aktívak.

Nem kell minden gyereknek ugyanazt a feladatot ugyanabban az időben végeznie. Az egyik gyerek változtathatja a tájat, a másik megfigyelheti, mi történik, míg a többiek megjósolják az eredményt, vagy elmagyarázzák, mit vesznek észre.

A tanár a tanóra során forgathatja ezeket a szerepeket.

Például a táj megváltoztatása előtt az egyik csoport megválaszolhatja a kérdést: „Szerintetek merre fog menni a víz?”

Egy másik csoport elvégezheti a változtatást.

Egy harmadik csoport megfigyelheti az eredményt, és eldöntheti, hogy az eredeti jóslat helyes volt-e.

Így ugyanabban a tanulási folyamatban többféle módon lehet részt venni.

Állítsa meg a játékot, és beszélgessenek róla

Az interaktív tanóra egyik leghasznosabb pillanata akkor jöhet el, amikor az interakció megáll.

Egy kísérlet vagy játék után a tanár újra közös körbe hívhatja a gyerekeket, és megkérheti őket, hogy magyarázzák el, mi történt.

Miért ebbe az irányba mozdult a víz?

Mi változott, amikor magasabbra építettük a hegyet?

Miért nem működött az első ötletünk?

Mit változtathatnánk legközelebb?

A beszélgetés segít a gyerekeknek összekapcsolni az élményt az azt megalapozó fogalommal. Nem csupán arra emlékeznek, amit az interaktív felületen láttak; megtanulják leírni az összefüggéseket, összehasonlítani az eredményeket és megindokolni a gondolkodásukat.

Kisebb gyerekeknél már az olyan egyszerű kérdések is, mint a „Mi történt?”, „Miért?” és „Mit próbáljunk ki legközelebb?”, a játékot strukturált tanulási tevékenységgé alakíthatják.

Próbálják meg újra az ötletet

Egy tanórának nem kell a beszélgetés után véget érnie.

A gyerekek visszatérhetnek az interaktív tevékenységhez egy új feladattal, amely az imént tanultakra épül.

A tanár mondhatja például: „Most építsetek olyan tájat, ahol a víz eljut eddig a pontig anélkül, hogy áthaladna ezen a területen.”

Az osztálynak így az előző megfigyeléseit kell alkalmaznia egy új probléma megoldásához.

Ez egy egyszerű tanulási ciklust hoz létre:

Magyarázat → előrejelzés → interaktív tevékenység → megfigyelés → beszélgetés → újabb próbálkozás

Ugyanez a szerkezet különböző életkorokhoz, tantárgyakhoz és tanulási célokhoz is igazítható.

Egyetlen tevékenység többféle tanulót is bevonhat

Több formátum ötvözése egy tanórán belül a részvételt is rugalmasabbá teheti.

Azok a gyerekek, akik szívesen beszélnek, a beszélgetés során tudnak hozzájárulni. Azok, akik a gyakorlati tevékenységeket kedvelik, részt vehetnek a kísérletekben. A vizuális típusú tanulók követhetik a változásokat az interaktív felületen. Azok a gyerekek, akiknek több időre van szükségük a válasz megfogalmazásához, először megfigyelhetik, mi történik, majd megbeszélhetik az osztálytársaikkal.

A cél nem az, hogy a gyerekeket rögzített „tanulási stílusokba” soroljuk, hanem az, hogy az egész csoportnak több mint egyféle módot adjunk ugyanannak a fogalomnak a megközelítésére.

Az a gyerek, aki egy magyarázatot nem értett meg teljesen, lehet, hogy akkor érti meg az ötletet, amikor látja működés közben. Egy másik gyerek lehet, hogy magát a tevékenységet érti meg, de az alapelvet csak akkor ismeri fel, amikor a tanárral megbeszélik.

A tanár marad a tanóra középpontjában

Az interaktív technológia akkor a leghasznosabb, ha egy világos oktatási célt támogat.

Az eszköznek nem kell átvennie az egész tanórát, és a tanár sem válik megfigyelővé, miközben a gyerekek önállóan játszanak.

Ehelyett a tanár irányítja a folyamatot: felteszi a kérdést, meghatározza a feladatot, megkéri a gyerekeket, hogy tegyenek előrejelzést, vezeti a tevékenységet, és segít értelmezni az eredményt.

Így az interaktív eszköz tanítási eszközzé válik, nem pedig pusztán egy újabb szórakozási lehetőséggé.

Rugalmas formátum iskolák és óvodák számára

Ugyanez a megközelítés a gyerekek életkorától függően eltérően működhet.

Óvodában egy tanóra állhat egy rövid magyarázatból, egy egyszerű interaktív feladatból és egy beszélgetésből arról, mit vettek észre a gyerekek.

Általános iskolában a tanárok már előrejelzéseket, csapaton belüli szerepeket és különböző eredmények összehasonlítását is beépíthetik.

Idősebb gyerekeknél a tevékenység strukturált kísérletté válhat: fogalmazzanak meg hipotézist, változtassanak meg egy feltételt, figyeljék meg az eredményt, és magyarázzák el, miért úgy történt.

A technológia ugyanaz marad, miközben a feladat összetettsége a csoporthoz igazodik.

A hallgatástól a felfedezésen át a magyarázatig

Egy tanórának nem kell választania a tanár által vezetett oktatás és az interaktív tanulás között.

A két megközelítés erősítheti egymást.

A tanár megadja a kontextust és az irányt. Az interaktív játék lehetőséget ad a gyerekeknek, hogy cselekedjenek az információval. A megfigyelés láthatóvá teszi az eredményt. A beszélgetés segít az élményt megértéssé alakítani.

A UTS Play interaktív megoldásaival az iskolák és óvodák olyan tanórákat hozhatnak létre, ahol a gyerekek többet tesznek annál, mint hogy hallgatnak vagy néznek. Előre jelezhetnek, kísérletezhetnek, beszélgethetnek, újragondolhatnak és újrapróbálhatnak — miközben a tanár továbbra is kézben tartja a tanulási folyamatot.

Ez változatosabbá tesz egy tanórát anélkül, hogy elveszítené a tanulási szerkezetét, és több gyereknek ad lehetőséget arra, hogy aktív résztvevővé váljon a tanulásban.

Tudjon meg többet az iSandBoxról